Amikor elmentél,Összetört a szívem.Hisz tudtam,Nem látlak többet.Rájöttem,hogy az élet,Egy keserves búcsú.Jól tudtam...Küzdenem kellTudtam nem adhatom felKönnyekkel fizettemÁrtatlan voltamLáttam amikor itt hagytálTudtam nem vársz rám.Ezer év utánHomályba vészAz összes érzelem Ha meglátlak újra előtör bennem Érzem...Átölelnélek,de nem lehet Hisz most már más lány kezét fogodMást ölelsz mást csókolszTitkon mégis sejted van még érzelemCsak félsz mert tévedhetszDe ha rám nézelTudod jól...Szeretlek szívemből.Szomorúan,s egyedülLeültem a sarokba.Magamba roskadva,Vártam az elmúlást.Hiába vártam,Szívem már összetört.Lelkem még erős,Még van kitartásom.Van célom,hogy küzdjek,Van erőm,hogy éljek.Van még bátorságom,Hgy tiszta szívből szeressek.S mind ehez elég nekem,Egyetlen könnycsepp,Hogy értsem...Szeretni a világ,Legnagyobb kincse.Oly furcsák vagyunk mi emberek,A lelkünk sír,az ajkunk nevet.Egymásról azt hisszük,boldog talán,S irígykedünk minden szaván.Azt hisszük,ha a másik szeme ragyogGondolatai tiszták,szabadok.S nem vesszük észre,hogy vennénk észre,Hogy könnyek égnek csillogó szemében.Hatugság az egész életünk,Hisz akkor sírunk,ha nevetünk!Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,S kijössz a temetőbe síromat megnézni.Síromon egy kismadár panaszosan zengi:Itt nyugszik az,ki veled boldog akart lenni.Érzem,ahogy a forró könny égeti arcomat,érzem,ahogy lágyan simogatsz.Érzem hogy néha itt vagy velem,de bárcsak örökké fognád a két kezem.Ölelni lehet százszor,Hazudni ezerszer,De igazán szeretni,Csak egyszer.Olyanra tanítottál mire senki se tudott,Olyat mutattál,mit senki se mutathatott,Úgy szerettél mint még senki.Meséket mondtál,hogy a szív csak fájdalmat okoz.Láttál,szerettél,s elfeledtél.Ez történt egy pillanat alatt.Mért nem lehet minden úgy,mint rég?Tán a szív akadályoz,félt?Vagy utálsz,mért nem nézel rám?Mért feledtél el,ha én emlékszem rád?Ezer és ezer hasonló kérdés,Mi szívemet nyomja.Kettétép,elszakít,elpusztít.Csak egy kérdés...Szeretsz-e még?Vagy egy szó mi kicsúszott ajkamon,Mindent megváltoztat?Mért nem lehet minden úgy,mint rég?Csak Te és Én...Ohh,hogy hányszor kellett küzdenem és mégis mindig vesztettem.Bármi féle küzdelem mindig kudarc Én nekem.Talpra álltam harcoltam elestem,de felálltam.Talpon de könnyekkel,fáradtan de erősen,sebekkel de kedvesen.Sírban fekszem kedvesem őrülten szerelmesen.